Szentendre a templomok városa, és évtizedek óta a magyar képzőművészet egyik legnépszerűbb központja. A XX. Század elején Jankó János és Ferenczy Károly után Réti István növendékei hozták létre 1929-ben a Szentendrei Művésztelepet, 1935 táján Vajda János és Korniss Dezső már a „szentendrei festészet” külön programját fogalmazták meg. A II. világháború után sokan telepedtek le a városban, és ma is működik az alkotótelep. A gyönyörű fekvésű „dalmát hangulatot” árasztó kisvárosban ma is számtalan műemlék várja a látogatókat.
“Elsőként Szentendre legfontosabb látnivalóival ismerkedünk meg: Ellátogatunk a Kovács Margit Múzeumba (belépő: felnőtt: 1.200,- Ft/fő, diák, nyugdíjas: 600,- Ft/fő), majd kívülről megnézzük a Blagovesztenszka görögkeleti templomot, finom süteményeket kóstolhatunk a Szamos Marcipán múzeum cukrászdájában, majd a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban ismerkedhetünk meg a skanzen kiállításaival, miközben a 100-200 éves épületek között sétálunk. A nap zárásaként egy libatoros vacsorát fogyasztunk el.
Márton napja fontos fordulópont volt a naptárakban: vidéken ekkor fejeződtek be a mezőgazdasági munkák, ezen a napon zárult le a gazdasági év. Szent Márton ünnepén libát illik enni és újborral szokás koccintani. Ez egyben a Skanzen szezonzáró rendezvénye, mely a neves naphoz kapcsolódó gasztronómiai különlegességekkel invitálja a látogatókat. Ekkor kezdődtek a téli társas munkák, kalákák is. A házak kemencéit begyújtjuk, a pattogó tűz mellett tollat fosztunk, mesét hallgatunk, sült finomságokat kóstolunk.
A néphagyomány szerint a gazdasági évet, a szántóföldi teendőket november 11-e, azaz Márton napja zárja le. Elkezdődik a természet téli, pihenő időszaka, s ezzel párhuzamosan a kalákában történő, vidám munka a házakban. Márton-napon kóstolták meg először az újbort, és vágták le a tömött libákat, hiszen ez volt a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor kiadósan, jóízűeket lehetett enni, és mellette mulatozni. Úgy tartották a régiek, hogy minél többet isznak ilyenkor, annál több erőt és egészséget töltenek magukba. Márton-napon kötelező libás ételt fogyasztani, hiszen a mondás szerint, aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik!
A tollfosztóban a látogatók a finom meleget árasztó kemencék és kályhák mellett bekapcsolódhatnak az őszi társas munkákba, és részük lehet a szántóföldi munkák lezárulását követő kedélyes hangulatban. Miközben jár a kezük, az asszonyok a nyelvüket sem pihentetik, hanem kacagtató történetekkel, tréfás dalokkal szórakoztatják a munkálkodókat.
A Skanzen látogatása után Szentendrén a Labirintus étteremben fogjuk a libatort elfogyasztani."